A múltkor azt feszegettem, hogy a szülőknek nem kellene a saját baromságaikat a gyerekre erőltetni, erre tessék mit írnak a lapok? Nem biztos, hogy jó a gyereknek ez a teljesítményorientált, "8 diplomát szereznie kell, mert anélkül már nem is lehet boldogulni" magatartás. Lassan azért ébredeznek a kutatók meg a gyerekpszichológusok is. A cikkben azt fejtegették, hogy miért jó, vagy miért nem jó ha a gyerek 6-8 osztályos GIMNÁZIUMBA jár.

"Az oktatáskutató azt ajánlja a szülőknek: csak akkor vigyék hat- vagy nyolcosztályos gimnáziumba gyermeküket, ha elégedetlenek azzal az iskolával, ahová a gyermekük jár, és ha fontosabbnak tartják a gyermekük garantált továbbtanulását, mint harmonikus fejlődését. Aki viszont elégedett azzal az általános iskolával, ahová a gyermek jár, és nem akarja, hogy gyermekét már 10-12 évesen erősen megterheljék, ne törekedjék a váltásra."

"Az igazgató szerint a legtöbb esetben a váltás sajnos csak a szülő döntése. A gyereket meg sem kérdezik erről, és az sokszor sírva hagyja el az általános iskolát és a társait. A gyerek nem egy robot, és nem a szülő kiterjesztett énje, az iskolaváltást ezért minden esetben meg kell beszélni vele"

Szóval tényleg szuper dolog, ha a szülő foglakozik a gyerek jövőjével, de lehetőleg ne úgy, hogy minden általa jónak gondolt dolgot ráerőltet a gyerekre. Lehet, hogy unalmas, hogy megint ezzel a dologgal foglalkozok, de a saját blog írásnak meg az az előnye, hogy arról írok amiről akarok. Maximum nem olvassa senki. De én legalább a magam részéről megtettem, mindent, hogy a jövő generációja, ne ilyen bevadult, begyöpösödött, humanoid droid legyen. Mert a gyerekek sokkal fogékonyabbak, mint a felnőttek. És mivel nem tapasztaltak még eleget a világból, milyen meglepő hiszen gyerekek, ezért a felnőtteknek, jelen esetben a szülőknek kellene terelgetniük őket. Na most ha ezekkel a cikkekkel sikerül pár szülőt megingatni abban a hitében, hogy csak az egyetem/főiskola az egyetlen út az anyagi jólét felé akkor már megérte ezeket megírni. Félreértés ne essék. Nem az iskola/tanulás ellen vagyok. Vannak dolgok, amiket csak iskolában lehet megtanulni. Vagy legalábbis az alapokat. 

Az iskolára szükség van, de nem feltétlenül azért, hogy később ebből éljen meg az ember. Inkább azért, hogy olyan tudást szerezzen, amivel nem érzi kellemetlenül magát olyan társaságban ahol, nem az X-faktor, meg Szíj Melinda, meg VV a fő téma, hanem értelmes dolgok is előkerülnek, valamint ha azt kérdezik az utcán, hogy "Tudod, hogy az Oktogon honnan kapta a nevét", akkor ne az legyen a válasz, hogy "Nem is tudom, költő volt vagy író", meg hogy hány Volt van a konnektorba. Nem vicc, ezt élesbe leadták a tv-be, hogy hol tartanak a fiatalok. Szóval ezért kell, és nem a jó jegyekért, meg a diplomáért. Persze vannak dolgok, orvos, jogász, építész stb. amihez kell, de erről már beszéltem. Meg van olyan típus is, aki nem az álmaitól fél, hanem csak szimplán kell neki a biztonság, meg a "nyugalom" - már amit egy beosztotti állás adhat - és ő tökéletes alkalmazottnak és pont. Akkor tényleg érdemes diplomát szerezni, meg hajtani a sulikat. De a többség ha a szívére teszi a kezét akkor azért pici gyerekként másmilyen életet képzelt el magának. Hadd idézzek egy elég híres, gazdag embertől, aki egy diplomaosztón tartott beszédet. Az hozzátartozik, hogy a beszéd botrányba fulladt, szóval csak erős idegzetűeknek ajánlott :  

"Tisztelt Yale Egyetem végzősei, elnézést kell kérnem, hogy már többször el kellett viselniük ehhez hasonló bevezetőket, de szeretném, ha megtennének nekem valamit. Kérem nézzenek jól maguk körül. Nézzék meg a baljukon ülő évfolyamtársukat. Most nézzék meg a jobbjukon ülő évfolyamtársukat. Most gondolkodjanak el a következőn: 5 év múlva, 10 év múlva, még 30 év múlva is,nagy az esély arra, hogy a baljukon ülő személy vesztes lesz. Viszont a jobbjukon ülő személy az is vesztes lesz. És maguk, ott középen? Mire számíthatnak? Vesztesek lesznek. Vesztes Cum Laude. Ha előre tekintek, nem látok fényes jövőt, nem látok ezernyi kiemelkedő ipari vezetőt. Most fel vannak zaklatva. Ez természetes. Mégis, hogy jövök én, Larry Ellison, aki kibukott az egyetemről ahhoz, hogy ilyen módon ítélkezzem a nemzet egyik legnagyobb presztízsű egyeteme végzősei előtt? Megmondom. Mert én, Lawrence Ellison, a bolygó 2. leggazdagabb embere, kibuktam az egyetemről, és maguk nem. Mert Bill Gates, a bolygó leggazdagabb embere kibukott az egyetemről és maguk nem. Mert Paul Allen, a harmadik leggazdagabb ember, kibukott az egyetemről, és maguk nem. És azért mert Michael Dell, aki jelenleg a kilencedik helyen áll, is kibukott. És erősen tör felfelé. Most nagyon fel vannak zaklatva. De ez természetes. Hadd bátorítsam önöket azzal, hogy nem hiába szerezték meg keserves munkával a diplomájukat. Nem hiába töltöttek el 5 évet itt azzal, hogy jó munka morált tanuljanak, kapcsolatokat fejlesszenek ki, és egy életre megismerkedjenek a terápia szóval. Mindez nagyon jó. Kell is majd a jó munkabírás. Kellenek is majd maguknak a kapcsolatok, és bizony, kell is majd a terápia. Mert maguk nem buktak ki, és sosem lesznek a világ 10 leggazdagabb embere között. És bele kell törődniük egy patetikus, évi 200 ezer dolláros állásba, ahol is a fizetési csekküket egy volt évfolyamtársuk írja majd alá, aki két éve kibukott. Most azon méláznak, hogy van-e még remény? Nincs. Maguk már végeztek. Túl sokat abszorbáltak. Már beépített sisakot viselnek. Most azokhoz szólok akik még nem végeztek: ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni. Pakoljanak össze! Menjenek el! Ne jöjjenek vissza! Valósítsák meg álmaikat! Mert bizton mondhatom, hogy az a beépített sisak úgy fogja lehúzni magukat, mint most ezek a biztonsági őrök engem."

Mindenki eldöntheti, hogy hol tart most és miért ott tart. Nem mondom, hogy az egyéniségek nagyobb sikereket érnek el, vagy az aki másként akar élni sokkal jobban is él, de mindenesetre jobban érzi magát az biztos. Még a kezdeti vagy időszakos sikertelenségek ellenére is, ebben biztos vagyok. Alapvetően ezt egy gondolkodásmódot formáló, és megoldásokat nyújtó blognak is szánom, végig lehet követni, hogy miket, hogyan teszek, csinálok, mi az ami előrevisz, mi az ami olyan, "ha ilyet nyersz tombolás ne váltsd be" kategória. 

Másik vonal, amin megint csak felbasztam magam, hogy törvény akarnak arról, hogy a gyerek tartsa el a szülőt ha gáz van. Mi jön, a szülő beperli a gyerekét mert nem segít? Egy normális értékrenddel, érzelemvilággal rendelkező gyerek úgyis segít, ha meg nem ilyen, akkor meg meg lehet baszni az egészet, azon nem segít majd a törvény se. Még pont az ilyen perek hiányoznak a bíróságokról. Így is le vannak maradva. Kézenfekvő dolgokat tárgyalnak évekig. Vicc az egész. Amikor a családban a gyerek megszurkálja a szüleit, meg rájuk gyújtja a lakást, majd pont ott lesz hatása egy törvénynek. Ezt érezni kell. Szívből jön. Az ember ha felnő a gyerekei mellett a szüleinek is meg akar adni mindent. Pláne ha azok nem úgy élnek ahogy azt megérdemelnék 40 év robot után. 

Mert lássuk be azért a nyugdíjak a vicc kategóriába tartoznak. Nekünk meg nem is lesz. Úgyhogy hajrá mindenki öngondoskodjon, pláne, hogy Viktor beszippantotta a pénzt, és nem is tagadja, hogy azok most nem kamatoznak, mert egy az egyben kifizetik. Remélem érti mindenki KIFIZETIK!! MOST!!! Akkor mi lesz nekünk? De a magánnyugdíjas buli sem jobb. Most döngetik a mellüket, hogy 25%-ot csináltak. Fúúú, de kurva jó. Öcsém azt miért nem vertétek nagy dobra, hogy 2008-2009-ben évente egy -50%-ot sikerült realizálni? De volt aki nem szarral gurított és -70%-ba sikerült beérni. Ha valakinek nem menne a matek akkor annyit segítek még, ha egyszer lesz a számlán -50% akkor a következő évben DUPLÁZNI KELL, tehát 100% KELL!!!  Klassz nem? Ha összegyűjtjük Magyarországon az összes ilyen duplaagyú elemzőkereskedő Bud Fox-ot (Wall Street) és összeadjuk a teljesítményüket még úgy sem jön ki ez a szám. Na mindegy is ezen kár filózni, majd azért mondok erre is egy alternatívát, amihez nem kell majd egy Rodolfo bűvésztáska, hogy eredményt is lehessen elérni.

Zárásnak itt egy másik híres ember mondása, na neki vannak álmai és a durva, hogy elég jól halad a megvalósításuk felé (Virgin Galactic) :

"A bátrak nem élnek örökké, de az óvatosak egyáltalán nem élnek" - Richard Branson