Mivel olyan bődületes újdonságról nem tudok beszámolni, csak annyival, hogy elindult a kereskedés - majd valami lesz - így írok egy kicsit arról, hogy miért is kellene változni. A változást úgy értem, és most nem akarom tönkretenni a szülők állhatatos munkáját a gyereknevelés terén, hogy a régi, megszokott rendszer eltűnt. Most már nincs olyan, hogy tanulok sokat, dolgozok, gazdag leszek, eltartom a családom és mindenki happy. Van még ilyen is, csak elenyésző százalékban meg ezt az életet elég drágán adják.
A fenti szituációba mindenki beleképzelheti az aktuális életét. Persze úgy hogy ő a csaj. Tehát ebben az alárendelt szituban meg lesz baszva ha tetszik, ha nem. Az, hogy ki által megint csak mindenki fantáziájára bízom. Lehet ott a főnöke, a cégtulajdonos, az állam, gyakorlatilag bárki. Azt leszögezhetjük, hogy nem feltétlenül előnyös ez a helyzet, persze akadnak kivételek. Szóval a szülőkön sok múlik. Ha meg már sikerült felnőni akkor meg magunkon. Amúgy egyes szülők a legnagyobb "álomtolvajok". Kitalálnak valamit a gyereknek, hogy mi legyen ha nagy lesz és erre a kiaknázott területre vezetik a saját gyereküket, holott nekik kellene őket segíteni. Ne lopják el az álmaikat! Ha a gyerek "MESSI" akar lenni akkor erre nem az a válasz, hogy Messi csak minden 10-50 évben egy van, hanem vigyék el focizni. Ott majd kiderül, hogy van-e erre esély. Ha nem megy, a gyerek úgyis belátja, ha meg igen akkor meg szuper legalább a gyerek a saját álmát élheti ha már a szülő ehhez gyáva volt. De álljon itt az én történetem, mert ez mégis csak személyes és a saját példák mindig jobbak, mint mondjuk a pingvinesek pláne hogy olyat nem tudok.
Még főiskolára jártam amikor megcsapott a felismerés, hogy itt valami nem jó. Elég messze laktam az iskolától, ami annyit tesz, hogy 2 órát kellett utaznom. Tehát indulás olyan 6 óra fele volt. Vártam a buszt és közben néztem az embereket. Az tűnt fel, hogy többségük vagyis szinte mindenki, fáradt, elgyötört volt. Görcsösen fejet lehajtva mint valami gnóm droid várták a buszt ami jó esetben munkába, rossz esetbe egy másik megállóba vitte majd onnét ment tovább dolgozni. Fej lehajtva, púpos görnyedt volt a többség. Olyan volt, mintha az élet mázsás súlya nyomta volna a vállukat. És én ezt láttam minden reggel. Meg a -10 fokot télen bónusznak. Szóval nem hogy a látvány nem volt felemelő de még kurva hideg is volt. Tudom sokan élnek így, és valakinek dolgoznia kell, mert nem lenne kenyér, meg teeej, meg mittudoménmi. Én azt láttam, hogyha nem tanulok akkor mehetek a répaföldre fogaskereket kapálni napszámba. Há' valljuk be, ez nem tetszett. Oké akkor tanulni kell mint állat.
Szüleim okos, tanult, szorgalmas emberek, akik vezető beosztásban dolgoztak. Egy ideig. Úgy tűnt, hogy a tanulás, kitartás, szorgalom meghozta gyümölcsét. De ekkor jött a vasorrú bába és bebaszott minket a kemencébe. Szüleimet, először az egyiket, majd később a másikat kirúgták. Ez odabasz, nem? Időt, energiát, magánéletet feláldozva dolgoztak valamiért ami nem az Övék volt. És jött valaki aki reggel nem tudta megdugni az asszonyt vagy vesztett tegnap pókeren vagy szimplán a franc se tudja miért de kirúgták őket. Na akkor most mi is van? Ha nem tanulok répaföld, ha tanulok akkor szopóroller plusz bármelyik pillanatba mehetek a picsába. Jó kilátások mondhatom. Akkor most Vágó úr kérnék egy telefonos segítséget, hogy mi a faszt lehet ilyenkor csinálni, mihez kezdjen az ember gyereke, ha mégis többre vágyik egy gyufásskatulyánál.
Valami olyan kell, ami csak tőlem függ vagy legalább én irányítom, nem rúghatnak ki, lesz mindig, lesz mellette szabadidő, plusz lehet családot tartani, mert nem csak fényképről látom majd őket. Még mielőtt bárki is azt hinné, hogy konklúzióként azt szűrtem le, hogy tanulni se kell, elárulom, hogy baromi sokat kell tanulni csak nem mindegy mit. Ha valaki ügyvéd, orvos, építész stb. akar lenni akkor menjen egyetemre vagy főiskolára. De ne azért menjen oda bárki is, mert ettől azt reméli, hogy olyan állása lesz, ami örökké fog tartani és kiemelkedő bért lehet vele elérni. Vannak szakmunkás (lakatos, festő, szobafestő, stb.) barátaim akik a többszörösét keresik annak, amit egy diplomás hazavisz. Szóval a diploma NEM életbiztosítás. Csak halkan jegyzem meg, hogy a facebook-on van egy új kereső, amivel speciális dolgokra lehet rákeresni. Ki is próbáltak egy olyat, hogy "diplomások akik a McDonald's-ba dolgoznak". Tehát diplomás, szóval már végzett, nem pedig hallgató. Elborzasztó mennyiségű találat jött ki. Aki nem hiszi ki lehet próbálni. Annyit ehhez, hogy ez a keresés még csak annak megy aki angol nyelven fácsézik.
Akkor mi is a helyes út? Ez mindenkinek más. Egy a biztos, az már kevés, hogy a gyereknek azt tanítjuk, hogy iskola --> főiskola/egyetem --> jó meló --> nyugdíj. A világ megváltozott. De nem baj, mivel mi is változhatunk vele. És mi lesz azzal, aki már idősebb? Neki is van lehetőség nem kell aggódni, csak tenni kell, méghozzá többet. Mert a rossz beidegződéseket sokkal nehezebb átformálni. De ezekről majd a második részben......
Folyt. köv.
Utolsó kommentek