MegaMIND

Előre jelzem, hogy semmi ilyesmiről nincs szó. Nem kell megijedni, vagy örömködni kinek melyik változat áll közelebb a szívéhez nem tudok semmilyen új pártról. Valamint még mindig áll, hogy a blog továbbra sem fog politikai dolgokkal foglalkozni, kivesézni szituációkat, embereket. Ha ez mégis megtörténne és valaki ilyesmit látna bele, akkor maradjunk meg annál, hogy ezek az én gondolataim, és ráérő időmben pattannak ki ezek a remek gondolatok a fejemből. Az sem szeretném megvitatni, hogy ezek az elképzelések mennyire reálisak, mennyire megvalósíthatóak a külföldi tőke ráhatásai miatt, de ki tudja, hátha másnak is vannak hasonló mélyenszántó elképzelései, hogy hogyan is kellene folynia a dolgoknak.

Most, hogy ezt ilyen szuperul felvezettem, remélem nem kapok egy golyót a fejembe a következő okfejtésért, ami amúgy arról szól, hogy baromira kedvem lenne alapítani egy pártot. Isten bizony. Nem akarok miniszterelnök lenni vagy ilyesmi, engem a hatalmi része nem nagyon érdekel inkább amiatt, hogy kicsit vagyis inkább nagyon zavar, már már felháborít, hogy hogyan működnek dolgok az országban. Nem, nem a bürokráciára gondolok - mondjuk azon is lenne mit változtatni - inkább megmaradnék a politika, politikusok megreformálásánál. Tudom, és tisztában vagyok vele, hogy sok politikus a pénzért politizál és esze ágában sincs a közt szolgálni. Nincs is ezzel gond, van egy ismerőse, aki révén bekerül, vagy csak jól ígérgetett és amúgy meg gyorsan felejt. De azért az mégse járja már, hogy 22 bizottságba, meg szervezetbe, meg tisztségbe helyezkednek el és milliókat, meg milliós jutalmakat tesznek zsebre. Itt megjegyezném, hogy bizonyos korlátozásokat szigorúan a politikusokra terjesztenék csak ki, függetlenül attól melyik párthoz tartozik. A gazdagokat hagynám békén, amíg normálisan teszik a dolgukat. Ez most biztos nem tetszik sokaknak, de álljon itt egy történet, hogy miért nem bántanám a gazdagokat és ami némi magyarázatot adhat eme gondolatomra :

Tegyük fel, hogy egy tíz tagú társaság minden nap bemegy a kocsmába és összesen tízezer forint értékű sört fogyaszt. Ha úgy fizetnék ki a sört, mint ahogy adót fizetnek, akkor valami ilyesmi lenne a helyzet:

- Az első négy (a legszegényebbek) nem fizetnének semmit.

- Az ötödik száz forintot fizetne.

- A hatodik háromszáz forintot.

- A hetedik hétszáz forintot.

- A nyolcadik ezerkétszáz forintot.

- A kilencedik ezernyolcszáz forintot.

- A tizedik (a leggazdagabb) ötezerkilenszáz forintot fizet.

A tíz ember minden nap megitta a maga sörét és megegyezett a fizetés nagyságában. Egészen addig, amig a kocsmáros elő nem állt egy jószándékú ötlettel. “Minthogy mindnyájan jó kuncsaftok vagytok, lecsökkentem a napi sörötök árát összesen tízezerről nyolcezerre!”

A csoport tagjai úgy döntöttek, hogy megtartják a régi rendszert és továbbra is az adójuk arányában fizetnek a sörért. Az első négy helyzete nem változott – ezután is ingyen isznak. De mi legyen a többi hattal, hogyan oszthatják fel a kétezer forintos kedvezményt egymás között, hogy mindenki a rá eső méltányos részt fizesse?

Először elosztották a kétezer forintot hatfelé és 333 forintot levontak mindenki számlájából. Igen ám, de eszerint az az ötödik és hatodik ember is nem csak, hogy ingyen ihatná a sörét – de még pénzt is kapna érte!

A kocsmáros javaslatára mindegyikük számláját nagyjából ugyanannyival csökkentették az alábbiak szerint:

- Az ötödik ember (akárcsak az első négy) mostantól nem fizet semmit. (100% megtakarítás).

- A hatodik ember kétszázat fizet háromszáz helyett (33% megtakarítás).

- A hetedik ember ötszázat fizet hétszáz helyett (28% megtakarítás).

- A nyolcadik ember kilencszázat fizet ezerkettőszáz helyett (25% megtakarítás).

- A kilencedik ember ezernégyszázat fizet ezernyolcszáz helyett (22% megtakarítás).

- A tizedik most négyezerkilenszázat fizet a korábbi ötezerkilenszáz helyett (16% megtakarítás).

Mindenki jól járt és kevesebb költött, mint korábban.

Aztán a kocsmán kívül embereink elkezdtek susmusolni és összehasonlítani a megtakarításaikat.

- “Nekem csak egyetlen százas jutott a kedvezményből, míg ő – és most a tizedikre bökött az ujjával – egy ezressel fizet kevesebbet!”, mondta a hatodik.

- “Igazad van!”- mondta az ötödik. “Nekem is csupán egyetlen százas kedvezmény jutott! Méltánytalan, hogy neki tízszer ennyi jár!”

- “Így igaz!” kiáltotta a hetedik. “Miért spórolhat ő egy ezrest, amikor nekem csak kettőszáz jut? A gazdagok kapják a kedvezményeket!”

- “Álljon meg a menet!” mordult fel egyszerre az első négy. “Mi nem is részesedtünk ebből! A rendszer ismét csak kihasználja a szegényeket!”

Aztán az első kilenc nem bírt magával és alaposan megverte a tizediket, akit elvittek a mentők. Hogy megünnepeljék a diadalt, méltatlankodó embereink visszatértek a kocsmába és megittak egy-egy sört. Amikor fizetésre került sor, valami fontosat fedeztek fel.

Kilencejüknek összesen nem volt annyi pénzük, hogy akár a számla felét is kifizessék.

A történet tanulsága számomra annyi, hogy lehet basztatni a gazdagokat, de a Mari néni minimálbéréből származó 100 forintból nem lehet kifizetni az állam költségeit plusz juttatni belőle másoknak. Így a gazdagok még nagyobb sarcolását el is vetném. Persze nem azt jelenti, hogy a szegényeket sarcolnám, ne tessék már gondolatban is háborogni.

Ide tartozik még, hogy nemrég volt egy nénnye a tévében, hogy a gazdagok miért kapnak kedvezményt az áramszálából, amikor azok garázsfeljárót, meg medencét fűtenek a szegénynek meg alig jut valami a kedvezményből mert a 46 nm-es lakásában szinte elenyésző az áramfogyasztás. Neki üzenném, ha nincs képbe a matekkal, hogy "Hát azért bazd meg, mert a gazdag 10x többet fizet be így is mint az aki alig használ villanyt a 46 mn-en". Most kicsit dejavu-m is van, tisztára mint a sörivós sztori.

Még valami a "pártprogram" előtt. Ugye az evidens, hogy ahhoz, hogy spórolni lehessen vagy többet kell keresni, vagy kevesebbet kell költeni. Ide most helyettesítsük be az államot mint alanyt! Mivel többet keresni csak nagyobb megszorítások árán lehetne, így marad a kevesebb költés. Így egy huszáros vágással rá is térnék a "pártprogram" fő motívumára vagy eszméjére. Hát nálunk nem lenne hétszámjegyű bérezés. Aki politikus, képviselő max kap 500.000 nettót - ebből ki kell tudni jönni, aki meg nem jön ki, mert nagy a háza, az adja el vagy ne legyen politikus - és viszlát. Felőlem vállalhatna bizottsági tagságot, meg hivatali posztot, meg a franc tudja még miket, viszont a havi bére max ennyi, ha meg nem tetszik akkor mehet a picsába. Hivatali kocsi, meg költségtérítés? Nagy faszt! Járjon a saját kocsijával, vezessen menetlevelet és a NAV által előírt, kis összeget megkapja. Aki nincs bent a parlamentben üléskor, fizetésmegvonás. Ez a dóga, nincs apelláta.

Egy valakit azért kiemelnék, de csak mert hangos volt tőle a sajtó. Itt van ez a Zsiga Marcell gyerek. 1,6 millió-t keres és közben mondja, hogy 47.000 Ft/hó-ból ki lehet jönni. Akkor öcsém a fizudnak annyi és gyere te ki abból. Ja, meg idetartozik még -  most nem tudom, hogy mi volt a neve az embernek - amelyik azon háborgott, hogy le van rúgva a szolgálati Audi A6 amit kapott. Barátom add vissza és a probléma letudva. Biztos nem költenék autóra, meg szállásra amíg mondjuk egy tanár 120.000-t keres. Nem sajnálnám én az embereimtől a  pénzt, de most ezekre a dolgokra nem futja. Én nem gatyáznék, aki akar jöhet a pártba, de ezzel tisztában kellene lennie, mert később sem lenne olyan, hogy akkor most szavazzuk meg a magasabb bért. Nincs szavazás!! Úgyis közel ül mindenki a tűzhöz, hallhat olyan információkat amik előnyt biztosítanak. Spóroljon a fizetéséből és szálljon be ezekbe az üzletekbe. Ez amúgy is elkerülhetetlen, ezt csak az emberek jó erkölcsére lehetne bízni. Ha viszont jönnének a lefizetős, panamázós bulik, akkor az az ember mehetne a francba. Kivizsgálás lenne természetesen, mert lehet csak valakinek szúrja a szemét és bepalizták, de ha kiderül, hogy benne volt a buliba akkor ugrik a ház, nyaraló, kocsi, szép élet.  Lehetne itt spórolni, csak úgy nem lenne népszerű a pártvezér úr, és nem tudna hatalmon maradni, így marad ez az egész egy utópia, egy szép mese.........